Az önálló zálogjogról kodifikációs szempontból

Szerző: Dr. Csizmazia Norbert - Dr. Gárdos István

letöltés

Polgári Jogi Kodifikáció, 2007/3. 32-41. o.

Az önálló zálogjog megszűnése

Az alapkövetelés megszűnte, a hatályos szabályozással egyezően, Bodzási javaslata szerint sem érintené a zálogjog fennállását. Ez a szabály az önálló zálogjog sajátos természetéből logikusan következik, és azzal a gyakorlati előnnyel is jár, hogy, ha az adós a zálogjogosulttól új hitelt kíván igénybe venni, nem kell új zálogjogot alapítani. Mi történik azonban akkor, ha az adós egyáltalán nem akar vagy nem a zálogkötelezettől akar új hitelt felvenni? Erre az esetre nyújtana védelmet a Bodzási által javasolt ún. visszaszolgáltatási igény bevezetése. Ennek lényege, hogy a zálogkötelezettet ne csupán kifogásolási jog és a zálogjog törlésére irányuló jog illesse meg, hanem az a jog is, hogy követelhesse a fennálló követelést meghaladó önálló zálogjog részben vagy egészben való átruházását maga számára. A visszaszolgáltatási igény Bodzási szerint egy alapvető adósvédelmi eszköz. A visszaszolgáltatási igény azonban valójában az adósvédelmen túlmutató eszköz, hiszen ebből a szempontból a zálogkötelezett számára elegendő lenne a kifogásolási jog és a zálogjog törlésére irányuló jog, amelyek által meg tudja akadályozni azt, hogy ténylegesen fennálló követelés hiányában is végrehajtást lehessen vezetni a zálogtárgyra. A visszaigénylési jog a tulajdonosi zálogjoggal és az önálló zálogjog nem-járulékos jellegével összefüggő intézmény, amelynek révén lehetővé válik, hogy a zálogkötelezettnek legyen „készleten” zálogjoga, amelyet adandó alkalommal fel tud ajánlani egy potenciális hitelező számára. A visszaigénylési jog feltétlenül igényli a korlátozás nélküli tulajdonosi zálogjog elismerését, e nélkül ugyanis a visszaigénylés a zálogjog megszűnését eredményezné, amely egyéb eszközökkel egyszerűbben elérhető. A tulajdonosi zálogjog kiterjesztésének kérdésével fentebb foglalkoztunk; jogpolitikai döntést igénylő kérdés, amelynek indokoltságát nem látjuk. Itt kell megemlíteni, hogy az önálló zálogjog német gyakorlatának alakulására jelentősen hatott, hogy az ingatlan jelzálogjog megalapításához szükséges telekkönyvi bejegyzés ott drága és körülményes, olyan eljárás, amelyet a piaci szereplők lehetőség szerint igyekeznek elkerülni. Úgy ítéljük meg, hogy nálunk a helyzet ezen a területen jobb, és a telekkönyv további fejlesztése remélhetőleg tovább javítja e szolgáltatás színvonalát. Ezért nálunk a zálogjog megszűnése és új zálogjog alapításának szükségessége nem okoz jelentős problémát, önmagában ez a szempont nem indokolja, sem azt, hogy a zálogjog a biztosított követelés megszűnését követően is fennmaradjon, sem pedig azt a mesterséges konstrukciót, hogy a zálogjog a zálogkötelezett javára álljon fenn (a tulajdonosi zálogjog törvényben meghatározott kivételes esetein túl).

A biztosítéki szerződés

Az önálló zálogjog szabályozása során a tartalmi kérdések mellett jelentős a szabályozás módjára vonatkozó kérdések eldöntése is. Ennek sajátos problematikája éppen az önálló zálogjog fiduciárius természetéből fakad, azaz abból, hogy a zálogjog dologi jogi tartalmát alkotó szabályok mellett és részben ellenében kellene megalkotni azokat a szabályokat, amelyek biztosítják a zálogjog és a biztosított követelés valamilyen összekapcsolását, és ezáltal a megfelelő adósvédelmet. Bodzási szerint a mintaértékű német jogban „a Grundschuldot – amely kizárólag Sicherungsgrundschuld, vagyis biztosítéki céllal alapított teher –, a szerződéses járulékosság (Vertragsakzessorität) jellemzi”; a biztosítéki szerződés pótolja a hiányzó törvényi járulékosság által biztosított garanciát, ezért ez az „önálló zálogjogra vonatkozó szabályozás újragondolása során központi szerepet foglal el”. Korábban utaltunk arra, hogy már a szerződéses járulékosság szóhasználat is problematikus. Világosan megmutatkozik ez a probléma a tanulmány végén, ahol a biztosítéki szerződés tartalmára vonatkozóan kísérel meg javaslatot tenni, de a kísérlet kudarcba fullad, alapvetően amiatt, hogy a szerző szembesül azzal, hogy értelmét veszti a járulékosság dologi jogi elvetése, ha ugyanez kógens kötelmi jogi szabályként visszatér, ilyen szabály hiányában viszont nem lehet az adós számára megfelelő jogvédelmet biztosítani. Ezért szükségszerűen jut arra a következtetésre, hogy még a „szerződéses felfogás alapján is vitatható, hogy szükséges lenne-e egy ilyen jellegű megállapodást az új Ptk.-ban szabályozni”. Úgy gondoljuk, hogy nem lenne kívánatos és logikailag, rendszertanilag is elfogadhatatlan eredményre vezetne a fiduciárius helyzet olyan kodifikálása, hogy a Ptk. a zálogjogosult és a zálogkötelezett közötti jogviszonyra vonatkozóan egymással ellentétes tartalmú kötelmi és dologi szabályokat tartalmazzon. A járulékosság, ha van, a dologi jog tartalma kell, hogy legyen, nem pedig valamiféle szerződéses önmegtartóztatás.

Cikkek

Cikkek